Blog

Mi a boldog élet titka?

Tudtad, hogy pozitív pszichológia vizsgálatából kiderül, hogy 90%-ban saját magunk felelünk boldogságunkért és csak 10% múlik a külső körülményeinken? 40%-ban pedig a cselekedeteink azok, amelyekkel javítani tudunk szemléletünkön. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásunk, mindennapi viselkedésünk, szokásaink nagyban befolyásolják életünk pozitív, boldog irányba való alakulását.

Bár a genetikai hajlam alkotja a boldogságra való képesség 50 %-át, ám egyre több kutatás bizonyítja, hogy a genetikai programozottság is megváltoztatható. Mi kell ahhoz, hogy az életünk jó irányba haladjon? Milyen életszemlélet segít minket ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy boldogok vagyunk? Az alábbiakban 5 tippet osztok meg veletek, amelynek elsajátításával más szemlélettel nézhettek az életetekre.

1. Éljük meg a pillanatot!

Hányszor mondtuk azt, hogyha megveszünk/elérünk valamit, akkor leszünk boldogok? Viszont addig amíg ezt az állapotot nem érjük el, mi történik velünk? Addig is telik az idő, és bizony sajnos elég gyorsan. Azokkal a pillanatokkal mi lesz? Hogyan tekintünk majd vissza évek múltán azokra az időszakokra? Lesz-e egyáltalán szép emlékünk, ha csak hagyjuk, hogy elsuhanjon felettünk az élet?

Ahelyett, hogy valamilyen vágyott célhoz kötnénk boldogságunkat, inkább próbáljuk meg megtalálni a mindennapok boldogságát, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet. Éljük meg a pillanatot, legyünk jelen az életünkben, hiszen, ha a hétköznapi életben is megtaláljuk a szépet, azt, ami feltölt, akkor, amíg úton vagyunk a célunkig, addig is boldogságban élünk.

Ez átsegíthet a nehezebb időkben, vagy egy hosszabb időszakaszokon, amíg a célunkhoz érünk. Használjuk tudatosan érzékszerveinket, amikor csak tudjuk. Nagyon jó mindfulness gyakorlat, ha étkezés vagy kézmosás közben figyelsz arra, hogy minden érzékszervedet használd. Olyan csodákat adott nekünk az emberi test. Ha már rendelkezünk ezekkel, akkor használjuk is ki. Érezzünk, lássunk, halljunk, szagoljunk, ízleljünk!

"A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság." (Buddha)

2. Adjunk hálát azért, amink van

A hála minden negatív érzést felülír. Egy olyan pozitív energia, ami eltörli a rossz dolgokat, a bennünk lévő félelmeket. A hála gyakorlása által olyan boldogsághormonok szabadulnak fel bennünk, ami jó érzéssel tölt el. Sokszor csak akkor vagyunk hálásak, ha valami baj történik velünk, akkor vesszük észre, hogy mennyi mindenünk megvan.

Gondoljunk bele, hogy hány dolgot veszünk az életünkben alap dolognak és ezeket hányszor köszönjük meg? Ha holnap csak azzal ébrednénk fel, amiért ma hálát, köszönetet adtunk, mi az, ami megmaradna? Elgondolkodtató, ugye? Persze, van, hogy nem tudunk azonnal úgy reagálni egyes pillanatokra, hogy az pozitív kimenetelű legyen, nyilván ki kell engedni magunkból a fájdalmat is.

Viszont, ha minden nap gyakoroljuk a hálát, akkor megfigyelhetjük egy idő után magunkon, hogy már egyes helyzetek, amik régen felhúztak, már nem tudnak ránk negatív hatással lenni. Hogyan gyakoroljuk a hálát? Írjunk hálanaplót, beszéljük meg valakivel, vagy a nap végén gondoljuk végig, hogy aznap miért lehetünk hálásak.

"A hála megváltoztatja a rezgésünket, az energiánkat. Amikor az őszinte hálára hangolódunk, azonnal békét érzünk és mágnesként vonzzuk magunkhoz a jobb dolgokat. A lehető legtöbbször adj hálát, mind mentálisan, mind szóban. A béke veled kezdődik." (Mabel Katz)

3. Gondolkodjunk pozitívan, optimistán

A pozitív gondolkodás elsősorban egy megoldásorientált hozzáállást jelent. Amikor valami történik velünk, akkor nem azon dühöngünk, hogy miért történt mindez, hanem azt keressük, hogy ezt a helyzetet hogyan tudjuk megoldani.

Az, hogy arra törekszünk, hogy pozitív szemlélettel lássuk a világot, nem jelenti azt, hogy el kell menekülnünk a nehezebb pillanatok elől. Az által, hogy úgy gondolkodunk, hogy egy helyzetnek lehet más kimenetele is – ha közbe jön valami, mint ahogy mi elképzeltük-, segít újratervezni a helyzeteket.

Veled is előfordult már, hogy ha valami pozitívra gondoltál, jó kedvvel ébredtél, akkor teljesen máshogy alakult a napod, mint, amikor bal lábbal keltél fel? Az optimista gondolkodás elindít az agyunkban, testünkben egy boldogság kereső folyamatot, mely által a nap történései közben a jót vesszük észre. Beállítjuk magunkat a jóra, felfedezzük azokat a dolgokat is, ami mellett lehet, hogy máskor el is siklottunk volna.

A magunkba vetett bizalom is gondolkodásunk kérdése. Saját erőforrásaink tudatosítása által, ha nehezebb élethelyzetbe kerülünk, akkor is hatékonyan meg tudjunk küzdeni az adott problémával. Ennek köszönhetően boldogságunkat nem a külső körülményektől tesszük függővé, hanem vállaljuk a felelősséget saját életutunk iránt és a boldogság forrását önmagunkban találjuk meg.

Az optimizmus tanulható. Minden esemény tanít számunkra valamit. Vegyük észre, hogy az adott eseményből mit tanulhatunk. Keressük a megoldást. Tudatosítsuk erőforrásainkat. Kezdjük a napot pozitívan.

"Az öröm további örömöket vonz. A boldogság több boldogságot. A békesség több békét. A hála több hálát. A jóság több jóságot. A szeretet több szeretetet. Ez belső munka. Nem kell mást tenned világod megváltoztatásához, mint hogy megváltoztatod, amit odabent érzel." Rhonda Byrne

4. Szokjunk le a rágódásról

Veled is megesett már, hogy valami rossz történt Veled és napokig azon rágódtál? Bizonyos történések nagyon elkeseríthetnek minket. Ilyenkor az a kérdés, hogy sikerül-e elfogadnunk, hogy ami történt, azon már változtatni nem tudunk, ne ássuk még mélyebbre magunkat az adott szituációban, hanem próbáljuk elengedni a történést, kibeszéljük magunkból a történteket.

Egyetlen feleszmélés segíthet: Amit akkor tettünk, mondtunk, az az akkori képességeinkhez mérten a tőlünk telhető legjobb megoldás volt. Lehet, hogy most már másképp tennénk, mást mondanánk, de változtatni csak úgy tudunk, hogy tanulunk ebből a szituációból és legközelebb nem követjük el ugyanazt a hibát, vagy nem úgy cselekszünk.

A rágódás nem jelent megoldást a problémákra, ez egy berögzült szokás, amit a saját lelki és testi egészségünk miatt érdemes megtanulnunk új gondolatokkal helyettesíteni, nem a múltban, hanem a jelenben élni. Ha rágódáson kapjuk magunkat, inkább csináljunk valami olyat, ami örömet okoz, ami kizökkent ebből az állapotból, amitől büszkék leszünk magunkra, ami az erősségeinkre koncentrál.

"Az élet olyan, mint egy léghajó. Ha magasabbra akarunk szállni, meg kell tanulnunk elszakadni dolgoktól, és kidobni a kosárból azt, ami nem enged felemelkedni." (Raphaëlle Giordano)

5. Hagyjunk fel a másokkal való összehasonlításról

Ha olyanokkal hasonlítjuk mindig össze magunkat, akiknek szerintünk jobb az élete, akkor egy idő után el kezdünk vágyakozni azután az élet után, nem látjuk meg a saját életünkben a jót, elindít bennünk egy irigységet, ami nincs jó hatással ránk. Ne azt irigyeljük, amit ő elért, váljunk képessé arra, hogy mi is elérhessük a boldogságot.

Csak akkor lehetünk igazán boldogok és kiegyensúlyozottak, ha elfogadjuk önmagunkat és nem másokhoz akarunk hasonlítani, másoknak megfelelni. Hiszen arra az életfeladatra, amire születtél, megvannak a képességeid, így hát azokat fejleszd tovább.

Ha van tíz perced magadra, meditálj. Hagyd, hogy ami jön gondolat, az menjen is tovább, nézd kívülről a gondolataidat, vedd észre, hogy ezek függetlenek tőled, tapasztald meg ennek a függetlenségnek a felszabadító erejét. Hiszen, ha nem vagy azonos ezekkel a gondolatokkal, akkor miért is ragaszkodnál hozzájuk? Engedd el őket. Lélegezd ki ezeket. Te irányítod a gondolataidat! Hagyd, hogy ezek elszakadjanak tőled és tovább tudj fejlődni, boldog életet élni.

Sokan egy életen át keressük a boldogságot és közben elfelejtünk élni. Majd amikor velünk, vagy a környezetünkben történik egy olyan váratlan esemény, ami felfordítja az életünket, elgondolkozunk azon, hogy mi az, amit eddig elértünk az életünkben.

Mi jut ilyenkor eszünkbe? Hát nem az önfeledten megélt pillanatok? Szóval azt gondolom, hogy ami a legfontosabb, ne várjunk tovább. Kezdjünk el élni MOST!

"Maradj a jelen pillanat egyszerűségében. Tudatosan fel kell hagynod a haszontalan gondokkal, a múlton való rágódással, a jövő elé sietéssel. Vagyis szabadulj meg a “már nincs” és a “még nincs” irrealitásaitól. Élj az egyetlen realitásban, a “most”-ban." /Popper Péter/

Anyaként hogyan kezelhetjük az otthoni stresszhelyzeteket?

3 hatékony stresszoldó gyakorlat

Anyukaként, ha szívünkre tesszük a kezünket mindannyian őszintén megvallhatjuk, hogy megfordult már olyan gondolat a fejünkben – főleg a karantén idején-, hogy legszívesebben kirohannánk a világból, vagy elköltöznénk egy lakatlan szigetre, ahol egy hétig nem hallunk gyereksírást, veszekedést, és legalább egyszer jól kipihenhetjük magunkat. Ugye ismerős érzés?

Anyaként szerintem többször érez így az ember; amikor a legnagyobb igyekezünk ellenére is előfordulnak olyan stresszhelyzetek, amikor nem tudjuk, hogy hirtelen mihez kapjunk, majd, amikor már azt gondoljuk, hogy minden lehetséges módszert bevetettünk, de még mindig áll a bál, akkor elveszíti az ember a türelmét és felemeli a hangját

Persze utána jön a bűntudat, megbánás, majd eldöntjük, hogy máskor, máshogy csináljuk. Aztán kis idő elteltével jön az újabb próbatétel és ismét beleesünk a körforgásba és megint ugyanazzal a helyzettel találjuk szembe magunkat. Hogyan lehet ebből a körforgásból kilépni, vagy legalábbis csökkenteni ezek megjelenését?

Általában, amikor stresszhelyzetbe kerülünk, a testben az összes tünet egyszerre játszódik le, a tudatunk beszűkül, ezért fagyunk le, és cselekszünk berögzült vagy hozott minták szerint. Ezért most pár olyan gyors stresszoldó gyakorlatot osztok meg, amit feszült helyzetben is tudunk alkalmazni, hogy visszahozzuk magunkat a racionális, tudatos jelenlétbe csökkentve a felfokozott érzelmi reakciót.

Stresszoldó gyakorlatok

Amit gond nélkül használhatunk ilyen helyzetben az a vízivás, a mély hasi légzés és a homlok-tarkó tartás.

Mély légzés/hasi légzés

A légzés és idegrendszer állapota szorosan összekapcsolódik. A felszínes, kapkodó légzés kedvezőtlenül befolyásolja egészségünket, idegrendszeri működésünket, teret engedve a feszültségnek, ami meríti energiatartalékainkat. Stressz esetén a szimpatikus idegrendszer túl van dolgoztatva, hiszen beindul az üss vagy fuss mechanizmus.

Ha egyiket se szeretnénk bevetni a fent említett reakciók közül, akkor inkább vegyünk egy mély levegőt, hogy aktiváljuk a paraszimpatikus idegrendszert, ami csökkenti a szívritmust, a szapora légzést, a kortizolszintet, tehát magát a stresszt. Ha van lehetőségünk, tegyük hasunkra a kezünket és vegyünk közben egy mély levegőt amit lassan, szájon át fújjuk ki. – Hasi légzéskor belégzésre megemelkedik a hasfal, kilégzéskor besüllyed.

Ha nem tudunk a hasi légzésre figyelni, akkor a mély lélegzetvétel is nyugtató hatással van gondolkodásunkra. Ugyanis, ha figyelünk a légzésünkre, akkor a jelen pillanatba hozzuk vissza magunkat az elragadott érzelmi reakciók elől.

Homlok/tarkó tartás

Gondoljunk arra, hogy hányszor tesszük a homlokunkra a kezünket, ha valami negatív dolog, vagy stresszhatás ér minket. Egy kicsit ott tartva a kezünket máris jobban érezzük magunkat. A kineziológiai rendszerekben leggyakrabban használt stresszoldó technika a homlok dudorok tartása. Ezek a pontok a szemöldök és a hajas fejbőr közötti területen találhatóak. Ez az úgynevezett két pozitív pont, amelynek érintésével a jelenbe hozzuk magunkat és a növelhetjük tudatosságunkat, hogy megoldásokat tudjunk találni a problémánkra.

Ezeknek a pontoknak a tartása megindítja a véráramlást, bekapcsolva ezzel a homloklebenyt, és ezáltal újra átgondolhatóvá válnak a feszült szituációk. Tudatosan irányíthatóvá válnak a reakcióink és képesek leszünk új döntéseket hozni, olyan módon reagálni, ami már megfelelő a jelen helyzeteknek.

A homlok-tarkó tartás segít, hogy a két agyterület között létrejöjjön egy összeköttetés, ez az energiaáramlás kizárja a berögzült negatív viselkedésmintákat, eloszlatja a stressz. Amikor ugyanis a homlokunkon és a tarkónkon tartjuk a kezünket, a vérkeringést azokra a területekre visszük, amelyek érzelmek nélkül dolgozzák fel a gondolatot.

A Homlok- tarkó tartás lehetővé teszi számunkra, hogy újra áttekintsük azokat stresszokozókat, viselkedésmintákat, amit a múlt tapasztalataira építettünk. Enyhítjük a belső feszültséget, a fájdalmat is, így a gyerekeknél is jó eredménnyel alkalmazható. Tegyük egyik kezünket homlokunkra, másikat pedig a tarkónkra. Lélegezzünk mélyeket.

Vízivás

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!- hangzik a mondás. Nem véletlenül, hiszen a tiszta víz átmos mindent, tisztít, feszültséget old, kreatívabbá tesz. Egy szuper gyors segély stressz esetén, ha vizet iszunk. A víz lehetővé teszi a sejtkommunikációt és segít megőrizni a szervezet egyensúlyát. A víz kimossa a szervezetből a stresszt, új életet, energiát juttat a sejtekhez. Ezáltal jobban tudjuk kezelni a helyzetet, nem blokkolunk le.

A tartósan fennálló feszültség vizet von el a szervezetből, igénybe veszi szervezetünk vízháztartását. A stressz vízhiányt és fordítva is, a vízhiány is feszültséget okoz. Ezért mindig fontos figyelni a napi vízmennyiség elfogyasztására és, ha erős stressz ért minket, igyunk! Egy nagy pohár víz, azonnal megnyugvást hoz. Nem mellesleg segít csökkenteni a vérünkben áramló stresszhormonok mennyiségét is.

A fent felsorolt stresszkezelő módszerek alkalmazása nagyon egyszerű. Próbáljuk ki, ha stresszhelyzet ér minket és ezeket használva csökkentsük a mindennapos feszültségünket. Persze lehet, hogy így is lesz olyan, hogy néha egy lakatlan szigetre vágyakozunk majd, de talán csak egy pár nap vagy óra is elég lesz a magányból, hogy kipihenjük fáradalmainkat.

Tartósan fennálló problémával kapcsoltban, stresszoldással és a stressz mögött álló lelki blokkok feloldásában tudok segítségedre lenni.

Hogyan valósítsuk meg céljainkat?

Hogyan legyen mindvégig kitartásunk?

Év elején nagyon sokan új célokat tűzünk ki, fogadalmakat teszünk, hogy min fogunk változtatni az előttünk álló év során. Új szokásokat kezdünk felbuzdulva kialakítani, elkezdünk intenzíven sportolni, felhagyunk a rossz szokásainkkal. Miután eltelik pár hét, vagy egy-két hónap, azt vesszük észre, hogy elmaradoznak az edzések, újra előkerülnek a káros szenvedélyek, és alábbhagy a lelkesedésünk, majd visszasüppedünk a régi, kényelmes világunkba. Ilyenkor joggal tesszük fel a kérdést, hogy miért tartunk már megint ugyanott? Miért nem érjük el a céljainkat, vagy tudjuk hosszabb távon fenntartani az új szokásainkat? Nézzük végig, hogy mi lehet a bökkenő.

Határozzuk meg megfelelően céljainkat

Tudjuk-e konkrétan mire vágyunk? Először is meg kell vizsgálnunk, hogy vajon tényleg megfelelő, reális, elérhető és pozitív célt sikerült-e megfogalmazni magunknak? Tényleg saját indíttatásból létrejövő-e az, amit kitűztünk? Ha a cél nem saját belső késztetésünkből született, vagy nem túl konkrét, vagy nem bontottuk le kis lépésekre, akkor a tudatos motiváltságunk hamar elvész. Az elérhetetlen, megfoghatatlan célok csak stresszt és lehangoltságot okoznak, ami által csak rosszabbnak érezzük magunkat. Viszont nem ez lenne a cél!

Tervezzünk és kezdjünk el még ma

Fontos, hogy legyen egy akciótervünk, ami által lépésről-lépésre tudunk előre haladni. Tudatosan tervezzünk, és számoljunk le azzal, ami az időnket csak rabolja. Készüljünk fel a váratlan eseményekre is. Legyen A és B tervünk is. Ez azért lehet hasznos, mert ha valami máshogy alakul, mint ahogy elterveztük, akkor nem fogjuk ostorozni magunkat, hogy miért nem végeztünk az aznapi teendőkkel időre. Ezután – ha megvannak a tervek – kezdjük is el még ma a megvalósítást. Általában nem a tervekkel van baj, – mert az sokunkban megszületik- hanem azzal, hogy belevágjunk, tegyünk érte

Legyünk türelmesek

Általában egy szokás kialakításáért és annak fenntartásáért két hónap folyamatos munkára van szükségünk. Sokszor már egy-két hét után eredményt szeretnénk tapasztalni, és ha ez elmarad, akkor képesek vagyunk feladni az álmainkat, és úgy érezzük, hogy kudarcot vallottunk. A cél eléréséhez több hónap, vagy akár évek is szükségesek lehetnek, attól függően, hogy mi a konkrét elképzelésünk. Gondoljunk csak bele! Amikor gyermekek voltunk, akkor is fokozatosan, lépésről-lépésre tanultunk meg járni. Először csak felhúztuk magunkat, aztán felálltunk, majd kapaszkodva elindultunk, megtettünk egy-két lépést, majd egyre többet és többet. Most mennyi időt hagyunk magunknak? Tudunk-e lépésről-lépésre haladni, vagy egyből a vágyott állapotot szeretnénk elérni?

Legyünk kitartóak

Lesz olyan, hogy a pozitív változásért, valamit fel kell adni. Lehet, hogy ki kell mozdulni a komfortzónánkból, vagy a kényelmes esti tv nézést fel kell váltani egy mozgással. A céljainkat viszont csak akkor érhetjük el, ha teszünk is értük. Áldozatok nélkül nincs eredmény. Munka nélkül nincs megvalósulás.

Legyünk hálásak

Amikor sikerül megtennünk egy-egy kis lépést a céljaink felé, akkor azért adjunk hálát, becsüljük meg. A hála jó érzést kelt bennünk, így örömmel végezzük a napi teendőinket is. Néha álljunk meg és vegyük számba az eddigi eredményeinket, mert akkor tovább motivál minket a folytatásra ez a jó érzés. Ilyenkor gondoljuk végig, hogy amit elértünk, az miért sikerült. Milyen erősségünk segített benne, vagy vegyük észre azt is, hogy miért nem úgy jött össze, ahogy szerettük volna. Gondoljuk végig, hogy tudnánk fejleszteni magunkat. Nem baj, ha hibázunk, amíg van törekvésünk arra, hogy ezeket kijavítsuk. Próbáljuk újra, módosítsunk, viszont a sikerért jutalmazzuk meg magunkat. Minden egyes jutalom örömet, büszkeséget és további motiváltságot ad.

Higgyünk magunkban

Higgyünk abban, hogy megérdemeljük mindazt, amire vágyunk. Ne azt nézzük, hogy mi volt eddig, hanem arra gondoljunk, hogy mi jön ezután. Bízzunk abban, hogy van elég kitartásunk a cél megvalósításához. Gyakran alábecsüljük magunkat és ezért inkább halogatjuk a dolgokat. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit a jelenlegi tudásommal meg tudok tenni most, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a célomhoz?

Figyeljünk arra, hogy kivel osztjuk meg terveinket

Fontos végig gondolnunk, hogy a célok, a saját életünk javításáért meghozott döntések. A saját céljaink nem biztos, hogy másnak is éppen olyan fontosak lesznek. Csak olyanokkal érdemes megosztanunk a terveinket, – ha megosztjuk egyáltalán – akikről tudjuk, hogy nem fognak visszahúzni. Például akik pozitívan gondolkodnak, támogatnak, vagy nekik is vannak saját céljaik. Nem szabad hagyni, hogy mások véleménye elbizonytalanítson. Az is jó módszer lehet, ha keresünk magunknak olyan társaságot, akiknek hasonló céljaik vannak; pl. sport, önfejlesztés, egészséges táplálkozás stb. Ezáltal egymást motiválhatjuk az út során.

Mindig van választásunk

Sokszor a körülményekre fogjuk, hogy miért nem sikerül elérni céljainkat. Ne a külvilágot okoljuk, hanem azt nézzük meg, hogy mi mire vagyunk befolyással. A stressz is abból fakad, ha olyanokon szeretnénk változtatni, amire nem tudunk hatással lenni. Mások gondolkodását, viselkedését nem fogjuk tudni megváltoztatni, viszont a saját hozzáállásunkat, gondolkodásunkat igen. Amikor kifogásokat keresünk, akkor mindig a lelkiismeretünket próbáljuk megnyugtatni. Az aggodalmaskodás és a negatív gondolatok helyett, keressünk olyan konkrét teendőket, amit el tudunk azonnal kezdeni. Tartsuk szem előtt, hogy mindig van választásunk másképp dönteni és megváltoztatni a véleményünket, szokásainkat, vagy kilépni egy rossz helyzetből, hogy elérjük álmainkat.

Ne add fel!

Egy célért tenni, egy szokást megváltoztatni mindig áldozatokkal jár. Sokszor több időbe telik, mint gondolnánk. A hosszú út során belefáradhatunk és akár fel is adhatjuk a vágyott álmainkat. Mindig van mélypont, amikor azt érezhetjük, hogy jobb lenne most feladni. Ilyenkor érdemes tudatosítanunk magunkban az érzéseinket és végig gondolni, hogy mit is szeretnénk valójában. Gondoljunk bele! Ha minden nap megteszünk valamit a vágyott állapot eléréséért, akkor milyen érzés lesz, ha már ott vagyunk a finisben? Csukjuk be a szemünket és vegyük végig: Mit látunk? Hogy érezzük magunkat? Kik vannak körülöttünk? Milyen ez az ember? Mennyit változott? Milyen a kisugárzása? Milyen a környezetünk? Hol vagyunk? Milyen ízeket, illatokat érzünk? Képzeljük bele magunkat ebbe a vágyott állapotba, amilyen valóságosan és aprólékosan csak tudjuk. Jó érzéssel tölt el mindezt végégig gondolni? Megéri megtenni minden nap azt a kis lépést mindazért, hogy elérjük ezt a vágyott állapotot? Ha IGEN, akkor vágjunk bele még ma! Fontos tudatosítani magunkban, hogy akkor sem szabad feladni, ha nem érjük el elsőre a kitűzött célunkat. A visszaesés és az elkeseredettség érzése a változási folyamat természetes része. Ne éljük meg kudarcnak, hanem fókuszáljunk a célunkra és kezdjük újra. Soha nem késő!

Amíg az úton haladunk, addig is lehetünk boldogok. Minden egyes tapasztalás, találkozás, gondolat, hozzájárul ahhoz, hogy örömmel haladjunk.

"Amikor fiatal voltam, azt hittem, az élet történései katonás rendben bontakoznak ki majd előttem, reményeim és várakozásaim szerint. De most már értem, hogy az Út kanyarog, mint egy folyó: folyton változik, hömpölyög tovább, Isten vonzását követve, a Lét Nagy tengere felé. Utazásaim felfedték előttem, hogy maga az Út hozza létre a harcost, hogy minden ösvény békéhez vezet, és minden választás bölcsességhez." /Dan Millman/

Ha célod kitűzésében, vagy a megvalósításhoz segítségre van szükséged, akkor keress bizalommal.Az általam összeállított Online-Self Coaching tanfolyamban lévő gyakorlatok további segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megtaláld és el is érd céljaidat, illetve az út során is boldog lehess.

További cikkeimet megtaláljátok a itt